"Referencia helyett..."

Örömmel teszek eleget a Pannon Triton Kft. kérésének, és osztom meg mindenkivel tapasztalataimat az általuk forgalmazott P3001 égésjavító készülékkel kapcsolatban - bár nem referenciát írok, ahogy ezt szerették volna.

Mindenek előtt fontos definiálnunk a referencia szó fogalmát:
Referencia: lat el. 1. ajánlás, ajánlólevél 2. bizalmas tájékoztatás valakiről.
Referenciamunka: a bemutatkozást szolgáló és az alkalmasságot bizonyító megtekinthető teljesítmény.

Referenciát szerintem, írjon az, aki szakmailag helytálló, pontos és mért adatok tömegét képes felmutatni és tényleg szakemberként nyilatkozhat meg az egyes kérdésekben. Én csak egy kicsit merülnék bele a száraz, műszaki és szigorúan technikai dolgokba. Inkább komplexitásában vizsgálódnék és a környezeti hatásait kidomborítva írnék pár sort. Másrészt pedig szükségtelen bármit is bizonygatnom: próbálja ki mindenki, azután majd megtudják és megtapasztalják mindazt, amiről eddig sejtelmük sem volt...

A P3001 égésjavító készülékkel tulajdonképpen az édesapám révén kerültem kapcsolatba, aki történetesen mezőgazdasági gépszerelő, ezen felül műszaki dolgokban elég nyitott és befogadó az újdonságokra. így az első készüléket és annak hatását, a - családi gazdaságunkat jócskán a vállán viselő - minszki traktorgyár legnépszerűbb és mind a mai napig legelterjedtebb termékén, egy MTZ - 82 típusú traktoron tapasztalhattam meg. Korábban azért "körmölt rendesen a jószág" és kérte az erőt is, főleg ha a pannonhalmi dombvidék ravazdi határának csalóka lankáin próbáltuk az eke vasát munkára fogni. Azóta, hogy az égésjavítón keresztül kapja a gázolajat, könnyebben indul a gép, felpörgethető egészen 2400-2500-as fordulatig is, valamint már eggyel magasabb sebességi fokozatban szántunk vele, mint azelőtt. Azóta egy MTZ - 50 típ. erőgépen is, egy Fortshritt E - 514 típ. kombájnon és egy Wartburg személygépkocsin is üzemel égésjavító a családunknál.

Időben frissebb és mélyebb élménnyel a saját Trabantomra szerelt készülékről tudok szolgálni. A Trabantom egy négyütemű, négysebességes, Volkswagen Polo motorral szerelt szelíd autócska volt korábban. Miután azonban rákerült az égésjavító, az addig jelentéktelennek mondható 1100 cm3 máris táltos paripaként reptette a homokszínű kombi karosszériát. Pörgősségét már a felszerelést követően hallhattuk, és ezt határozottan érezni is lehetett már az első próbaút során. A következő naptól kicsit nehézkesnek tűnt a reggeli indulás még úgy négy napig, ráadásul elég erőteljesen füstölt is ez idő alatt. Az említett 5 napon keresztül úgy látszott, mintha egy kisebb kazán lenne beépítve a rendszerbe. Amerre jártam, csak a füstcsíkot láttam a tükörben, és olykor-olykor a mögöttem haladó is alig látszódott. Közben esett egy kis hó is, úgyhogy a munkahelyem parkolójában az ott eltakarított hóból képződött falhoz parkolva reggelente megtúráztattam a kocsit. A füsttel együtt fekete koksz, illetve koromdarabok távoztak szép számmal a kipufogórendszerből. Az 5 nap letelte után csendes, füst nélküli cirkálóként szeltük az ország útjait némi erőtöbbletet halmozva fel a kocsi korábbi teljesítményéhez képest. Ezt pedig az alábbiakban szeretném - a valóságot a legkevésbé sem elferdítve - papírra vetni.

Mivel a munkahelyem Gödöllőhöz köt és egyébként Győr mellett lakom, így a hétvégéimet tudom csak otthon tölteni, ezért - időtakarékosságból - néha kocsival járok haza. A Győr - Budapest autópálya szakaszon egyszer-egyszer megcsapott a fiatalos száguldás szele és hát eleresztettem a lovakat... A sebességmérő viszont soha nem ment - az általam használt 95-ös benzinnel - 135km/h fölé. Egyszer tankoltam csak bele 98-as benzint, ezzel 144km/h-ra tudtam emelni a mutató által jelzett sebességértéket, de többre nem futotta. Miután az égésjavító kikokszolta az égésteret és a rendszert, nekivágtam ismét az autópályának, ahol már a barátnőm is mellettem ült. Itt kettőnk súlyával is 148km/h-ig (!) reptette a kicsi-kocsit normál 95-ös oktánszámú benzinnel és hát a készülék adta plusz lóerővel, valamint a megnövekedett fordulatszámmal az újjászületett, és valóban megbikásodott motor. Az út során levontuk a konzekvenciát és az alábbi megállapítást tettük:

"Eddig csak néhány lóval húzott a szekér, de most már egy egész ménest zabolázunk! Köszönet érte Szalai Úr!"

Emellett ha elmegyünk az egyetemről a barátaimmal bevásárolni - havonta egyszer az egyik közeli bevásárlóközpontba és rendesen megpakolva jövünk vissza, a Gödöllő előtt lévő két nagy emelkedőn sem csak nyöszörög felfelé az autó - mint korábban - hanem 80-90km/h-val szépen egyenletesen fogyasztja el az előtte lévő dombokat a korábbi 70-75km/h-s tempó helyett. Szakmailag ennyit tartok fontosnak leírni, viszont a trabantgőz, a gumiszag és a ménes minden hitetlen számára bármely előre egyeztetett időpontban megtekinthető.

A fentiek beépítve - jelenleg - néhány kamionba, több száz autóba és több ezer traktorba még igazában véve még kevesek... és mégis építőkövek, alapkövek. Önmagukban a készülékkel működő néhány ezer belső égésű motor még nem jelent sokat bolygónknak, de mégis egy újjászületés kezdete lehet! A lehetőség pedig mindannyiunk kezében ott van, és ebből következőleg a felelősség is. Én nem vagyok semmiféle "zöld" szervezetnek a tagja, de felelősséggel gondolkozom arról a környezetről, amelyben élek és valahol arról a bolygóról is, amelyen álomra hajtom esténként a fejemet, és amely légkörével óv, nevel, felnevelt és éltet a mai napon is, valamint mind a négy évszakával megörvendeztet.

Munkám során az egyik megyei Növény és Talajvédelmi Szolgálatnál azon dolgozom a munkatársaimmal, hogy a növényvédelemben minél kisebbre szorítsuk a környezetterhelés mértékét, amit a növényvédő szerek nem adekvát módon történő felhasználása, illetve akár indokolatlan használata eredményezhet. Ma már a korábbi, ún. konvencionális mezőgazdasági termelést igyekszünk felváltatni az integrált termesztési módszerek és eszközök használatával. Ez egy következetes, mondhatni az egész kontinensre kiterjedő gyakorlat a fejlett és az éppen fejlődő országokban, úgyhogy végre valóban megtört a jég és talán elkezdünk felelősen gondolkozni a minket körül ölelő világról és önmagunkról benne.

Ezért úgy gondolom, hogy igenis ki kell jelölni egy utat, amin egy közösség (egy ország, EU) haladhat, s támogatni kell azokat az eszközöket, módszereket, amelyek kisebb/kevesebb környezeti terheléssel valósítják meg az elérni kívánt célt. Ilyen a mezőgazdaságban az integrált termelésre, az iparban a műanyagról az üvegre, ill. az újrahasznosítható papírra való áttérés, vagy jelen esetben a motorok, P3001 égésjavítóval való felszerelése. Emellett természetesen fontos a fiatalok ezirányú - környezeti - nevelése is.

Amit még fontosnak tartok itt papírra vetni, az az, hogy nem az érettségink, vagy akár a diplomáink száma határozza meg hogy értelmiségiek vagyunk-e vagy sem, hanem mindenkinek a környezetéért érzett felelőssége (és itt a környezet szónak a legtágabban értelemben vett jelentését értem).

Szalai Tamás találmányához pedig annyit főznék csak hozzá, amit minden nap órák után elimádkoztunk anno a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban:

"Hálát adunk Neked Urunk ajándékaidért. Add, hogy amit itt tanultunk, neved dicsőségére, hazánk és embertársaink javára fordítsuk!"

Az, hogy mindezt a Tamás megalkotta, és tovább lendítette a fejlődés józan kerekét, és ennek mi, mint felhasználók a részei vagyunk: örömmel tölt el. Örömmel, hisz hagyunk valamit örökül magunk után, ami hasznos és a bolygó adta lehetőségekkel valóban élünk és nem visszaélünk....

Köszönet és hála mindezekért!